A Tea

A tea alapvetően a teacserje (Camellia sinensis) szárított leveleiből vagy rügyeiből készülő főzet. Szintén teaként említjük ezen kívül a tealeveleket nem tartalmazó, más szárított növények, továbbá gyógynövények, fűszerek vagy gyümölcsök főzetét is.

A teacserje Ázsiában honos, a belőle készült ital innen terjedt el az egész világon. A teák főzetének nagyon sok élettani hatást tulajdonítanak. A különféle teák egymástól eltérő tulajdonsággal rendelkezhetnek, ezért fogyasztásuk előtt érdemes megvizsgálni, hogyan hathatnak szervezetünkre. Jellemzően nincs kedvezőtlen mellékhatásuk, de némelyikük élénkítő hatása miatt álmatlanságot okozhat. Ilyen például a fekete tea, míg a rooibos éppen ellenkezőleg, nyugtató hatású. A teában található koffein fokozatosan szívódik fel - és nem a gyomorban, hanem lejjebb - így egyenletesen fejti ki hatását, akárórákon keresztül. Serkenti a koncentráló-és teljesítő képességet, csökkenti a fáradtságérzetet - káros mellékhatások nélkül! A gyógynövények teák hatásai az adott növény gyógyító erejét hordozzák magukban, így rendkívül változatos és különböző betegségek ellen ható teákat ismerünk.

A tea szó a hasonló angol szóból származik, melynek eredete, a tê (茶) dél-kínai szó. A britek Kínából Európába tengeri úton szállították a teát. Abból, hogy valahol hogyan hívják a teát, eldönthető, hogy milyen kereskedelmi úton találkoztak vele először. Például a szanszkrit, orosz, farszi (iráni) illetve néhány észak-európai nyelvben a teát csáj-nak ismerik, ami mutatja, hogy a teájukat valószínűleg nem a tengeri, hanem szárazföldi úton kapták, valószínűleg a selyemúton, északról. A teát csá-nak hívják mandarin kínai nyelvjárásban. A portugál nyelvben elnevezése chá, Írországban, főként Dublinban a cha kifejezést gyakran használják a teára. A char gyakori szleng-kifejezés volt a Brit Nemzetközösségben szolgáló katonai erőknél a 19. és a 20. században, mely később átkerült a hétköznapi használatba is. Napjainkban az Amerikai Egyesült Államokban számos kávéház kezdett el tejes, édes, fűszeres teát árulni chai néven, mely távoli rokona az indiai receptek alapján készülő italoknak, de azoknál sokkal kevésbé fűszeres. Európában a legnagyobb karriert Angliában futotta be a tea, ahol valósággal társadalmi eseménnyé nőtte ki magát az Ötórai tea szokásában.

A teát eredetileg gyógynövényként ismerték és orvosságként fogyasztották. Az egyik történet szerint Buddha fedezte fel a teát: a kertben meditálva egy tealevél hullott csészéjébe. Ismét más - elsőre furcsának tűnő - történet szerint i. e. 2737-ben Sen Nung kínai császár forró ivóvizébe utazása közben egy vad teanövényről levelek hullottak, sárgás-barna folyadékot eredményezve. Kíváncsiságból megkóstolta, és megkedvelte ízét és frissítő hatását. Persze jogosan merül fel a kérdés: ki iszik forrón vizet? De az igazság az, hogy már fel volt vértezve kellő „mikrobiológiai” tudással, és így akarta csírátlanítani ivóvizét. Az európai irodalomban egy arab utazó írásaként jelenik meg a tea: a 879. esztendőt követően Kantonban a só és a tea volt a legnagyobb jövedéki forrás. Marco Polo 1285-ben feljegyezte, hogy a kínai pénzügyminisztert azért mozdították el helyéről, mert önkényesen intézkedett a teára kivetett vámokat illetően és túl magasra emelte az árát. (Hahó, kormány!) A 14. században az európaiak egyre jobban felfedezték a Távol-Keletet, a hollandok egy utazásról teacserjével tértek vissza és azzal a hírrel, hogy ezekből a levelekből pompás üdítő italt főznek. Eleinte, mint valamilyen "szárított füvet" emlegették, ami illatos, de keserű és nem volt ismeretes jótékony hatása. Egy arab kereskedő a 9. században szól róla, de ő is a tea szervírozására szóló készletet dicsérte, nem magát a teát. Vélhetően a portugálok voltak az első európaiak, akik Japánban ízlelték meg először a teát 1560 környékén. Az első komolyabb ismertető Giovanni Batista Ramusio tollából született 1565-ben. 1610-ben érkezett Európába az első szállítmány tea a holland Kelet-Indiai Társaság hajóival, amely aztán monopóliumot szerzett a tea szállítására. Gyékénnyel bélelt faládákban szállították, hogy a sós tengeri levegő ne károsítsa a rakományt. A teát különböző módon készítették el, mert még nem ismerték a hagyományos kínai vagy japán teaszertartást, ezért előfordult, hogy magát a leforrázott tealevelet ették meg kenyérrel (Úúúúúhhh...). 1568-ban Londonban már lehetett teát kapni a kávéházakban és egy „ismeretterjesztő” újságcikknek köszönhetően hamarosan elterjedt helyes használata. A britek hatalmas igénye nyomán Britannia a gyarmatosított Indiában elindította saját teafeldolgozását.

A teacserjét manapság főként Kínában, Indiában, Srí Lankán, Tajvanon, Japánban, Nepálban, Ausztráliában és Kenyában termesztik. (A teakereskedelemben Srí Lanka és Tajvan régi neve, Ceylon, ill. Formosa használatos.)

A teanövény (Camellia sinensis) két legelterjedtebb termesztett változata a kínai tea (C. sinensis var. sinensis) és az asszám tea (C. sinensis var. assamica).

Kétféle éghajlat kedvez legjobban a teacserje optimális növekedésének: a trópusi, vagy a szubtrópusi éghajlat és a humuszos talaj. Az ültetvények helye is nagyban befolyásolja a növekedés ütemét, ezért a legjobb hegyoldalra telepíteni: minél magasabban fekszik az ültetvény, annál jobb minőségű teát termesztenek rajta.

Fontosabb teaültetvények tehát a Darjeeling, Assam, Nilgiri, Sri-Lanka, Ceylon, Japán.

A teacserje leveleit a leszedést követően az oxidáció és a hervadás elkerülése érdekében nagyon gyorsan fel kell dolgozni. Az eltérő feldolgozási módok miatt kétféle tea jön létre, az egyiket fekete, a másikat zöld teának nevezzük. A fekete tea előállítása során a levelek egy jelentős oxidációs folyamaton mennek keresztül. Ennek következtében a tea elveszíti antioxidáns tulajdonságainak nagy részét, de az íze karakteresebb lesz. A zöld tea elkészítésénél az oxidációs folyamat rövid – nem fermentálják - az antioxidáns összetevők érintetlenek maradnak. Éppen ezért a zöld teának jelentősen több jótékony hatása van a feketével szemben.

Kínában forró vaslábasokban pörkölik a tealeveleket néhány percig, majd asztalokon sodorják. A pörkölést és a sodrást még kétszer (vagy többször) megismétlik.

A teát hagyományosan három csoportba sorolják aszerint, hogy a fermentációs folyamat hogyan zajlott le:

zöld tea: minimális oxidáció.

oolong (烏龍茶; vulung): az oxidációt a folyamat közepén állítják meg.

fekete tea valamint vörös tea: jelentős mértékű katechinoxidáció.

Teakészítés szertartása

A keleti kultúrákban a teakészítésnek külön hagyománya és meghatározott ceremóniája van.

A ma is életben lévő teaszertartás a 12. század folyamán a kínai zenbuddhizmus megjelenésével együtt fejlődött ki Japánban. Egy Eisai nevű zenbuddhista pap kínai tapasztalatai alapján a teáról fontos alapelveket írt le, miszerint a tea az egészség megőrzésének legfontosabb eszköze. A Japán teaszertartás ezért igazi ceremónia, mely a vendéglátó, a vendégek és a teamester között zajlik.

Más teajellegű növények

Néhány egyéb növényfajból készült termékeket is gyakran teának hívunk, teacserjéhez semmi közük, csupán az elkészítés hasonlósága miatt hívjuk teának.

Maté

Matétea a yerba mate (vagy hierba mate) egy Dél-amerikában, Paraguayban, Uruguayban és Brazíliában honos cserje, melyből teaszerű, koffeinben gazdag főzet készül.

Rooibos (Redbush /vörös bokor): Dél-Afrikában élő vöröses növény, melyből főzeteket készítenek.

Hibiszkusz vagy mályva: A hibiszkusz nemcsak gyönyörű növény, számos gyógyhatással rendelkezik. Gyümölcsteának alapanyaga, különleges aromája miatt. A szakemberek szerint korlátlanul fogyasztható, ami a gyógynövényekről általában nem mondható el.

„Gyümölcstea”: nem egy adott növényre utal; ez összefogó neve azon főzeteknek, melyeket a tealevelekhez hasonlóan más növényi levelek, főként gyümölcsdarabok, néha virágszirmok forrázásával és áztatásával állítanak elő, különösen azokra használatos, melyek koffeint nem tartalmaznak.

Teakészítés, avagy néhány megszívlelendő jó tanács:

Ha teát főzünk, igen fontos a víz minősége. Lehetőleg klórmentes, lágy vizet használjunk! Ehhez kiváló segítség egy jó vízszűrő kancsó. Ez itt nem a reklám helye, de a szűrt vízzel készített tea élvezeti értéke sokkal magasabb, és optikailag is (nincs a felszínén úszó trutymó) gusztusosabb – de tényleg.

A teát sötét száraz helyen célszerű tárolni, hogy tovább megőrizze aromáját – igen ez minden dobozra rá vala írva - de érdemes komolyan venni.

Ami az ízesítést illeti, nem szeretnénk senkit szabályokkal untatni, ki-ki ahogy szereti. Egy biztos, egy bizonyos kort megélt „sorstársainkkal” megszoktuk anno a jó kis menzás teát: 1kg citrompótló és 6kg kristálycukor / liter.

Nem ez a jó etalon. Ha valaki dúsan szereti is, lassú „leszoktatással”, az édesítés és a citromozás fokozatos csökkentésével fel tudja fedezni a teák valódi zamatát. Ha már a citromnál tartunk: citrom, nem citromlé. Nem rajzolnék ide grafikont a különbségről. A friss citrom leve nagyon feldobja a zöld tea kellemes bukéját.

Ajánlott vízmennyiség… én speciel a gyümölcsteákat több vízzel, tovább áztatva készítem – de a fekete teákat a csersavak túldúsulása miatt nagyon nem érdemes sokáig lögybölni.A túl hosszú áztatáselősegíti a tannikus savak felszabadulását. Ugyanezen okból nem szabad az utolsó cseppekig kifacsarni a tea filtert: ha erősebb teára vágyik az ember, simán több filtert kell használni. Ha már a filternél tartunk: miért jobb a piramis filter a többinél? Ha igazán minőségi alapanyag kerül a filterbe az nagyobb darabokat jelent, amelyek vízzel telítve degeszre tömnének egy hagyományos filtert. A piramis filterben viszont elég hely áll rendelkezésre a növényi részek duzzadásához, hogy a víz kellőképpen át tudja járni azokat, megfelelően kioldva az értékes hatóanyagokat.

A gyümölcs-és zöld teákat nem szabad lobogó vízzel leforrázni, mert veszítenek pozitív hatásukból, vitaminok és társaik ugye…

A víz optimális hőmérséklete és áztatási ideje tea típusonként:

fekete tea: 100°C ► 3-4 perc

rooibos tea: 100°C ► 5-6 perc

oolong tea: 90-95°C ► 2-3 perc

yerba mate : 90-95°C ► 6-12 perc

fehér tea: 70-80°C ►1-3 perc

zöld tea: 70-80°C ► 1-3 perc

gunpowder tea: 65-75°C ► 1-3 perc

gyümölcsteák: 60° - 80°C ► 5-10 perc

A tea ne érintkezzen fémmel – a mi filtereinkben sincs – érdemes porcelánt, üveget használni. A víz forralásához tilos olyan edényt használni, amiben a vízen kívül mást is melegítettünk! Nagyon el tudja … tolni az ízét. Ha mindezt betartjuk, „csak” a tea felhőtlen élvezete marad!